Mi történik, ha nem ellenségként tekintesz a hiányérzetre?
Az előző részekben arról beszéltünk, hogy a hiányérzet nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami hiányzik az életünkből.
Lehet, hogy egy változásra mutat rá.
Lehet, hogy egy új életszakasz küszöbét jelzi.
Lehet, hogy bizonyos belső működési minták tartják fenn.
De mi történik akkor, ha egy pillanatra félretesszük azt a kérdést, hogy hogyan szabadulhatnánk meg ettől az érzéstől?
És inkább azt kérdezzük:
Mit próbál megmutatni?
Nem minden kellemetlen érzés ellenség
A legtöbb ember természetes módon szeretne megszabadulni a kellemetlen érzésektől.
A szomorúságtól.
A bizonytalanságtól.
A feszültségtől.
A hiányérzettől.
Ez érthető.
Senki sem szeret szenvedni.
Mégis előfordulhat, hogy bizonyos érzések nem ellenünk dolgoznak.
Hanem információt hordoznak.
A testünk sem azért jelez fájdalommal, hogy büntessen bennünket.
Hanem azért, hogy felhívja valamire a figyelmünket.
Lehet, hogy a hiányérzet is hasonló módon működik.
Az érzés mögött gyakran kérdés áll
Sokszor azonnal válaszokat keresünk.
Mit kellene tennem?
Min kellene változtatnom?
Mit rontok el?
Pedig lehet, hogy először nem válaszokra van szükség.
Hanem kérdésekre.
Például:
Mi hiányzik valójában?
Mióta érzem ezt?
Mikor erősödik fel?
Miérti ismétlődik ugyan az velem?
Milyen élethelyzetekben jelenik meg?
Mit szeretnék igazán megélni?
Melyik részem nem kap most elég figyelmet?
Ezek a kérdések nem mindig adnak azonnali megoldást.
De gyakran közelebb visznek ahhoz, amit valóban átélünk.
A figyelem iránya megváltoztathatja az élményt
Amikor hiányérzetet tapasztalunk, a figyelmünk könnyen arra irányul, ami nincs.
Ami még nem sikerült.
Ami hiányzik.
Ami nem tökéletes.
Ami másoknak látszólag jobban megy.
Ilyenkor szinte észrevétlenül beszűkül a nézőpontunk.
Pedig ugyanabban az élethelyzetben más dolgok is jelen lehetnek.
Kapcsolatok.
Tapasztalatok.
Lehetőségek.
Örömök.
Tanulások.
Olyan értékek, amelyeket már természetesnek veszünk.
A hiányérzet nem feltétlenül tűnik el ettől.
De gyakran árnyaltabbá válik a kép.
A változás nem mindig kívül kezdődik
Sok ember úgy érzi, hogy a jobb közérzethez először a körülményeket kell megváltoztatnia.
Pedig előfordulhat, hogy a legfontosabb változás belül kezdődik.
Abban, ahogyan önmagunkra tekintünk.
Abban, ahogyan értelmezzük a saját történetünket.
Abban, ahogyan viszonyulunk a gondolatainkhoz és érzéseinkhez.
Nem azért, mert a külső világ nem számít.
Hanem azért, mert ugyanazt a helyzetet különböző nézőpontokból egészen másként élhetjük meg.
Lehet, hogy a hiányérzet fejlődésre hív
Vannak élethelyzetek, amikor a hiányérzet nem veszteséget jelez.
Hanem növekedést.
Valami már nem működik ugyanúgy, mint korábban.
Valami új szeretne megjelenni.
Valami változni készül.
Ez gyakran bizonytalansággal jár.
Mégis előfordulhat, hogy ezekből az időszakokból születnek a legfontosabb felismerések.
Nem azért, mert könnyűek.
Hanem azért, mert őszintébb kapcsolatba hívnak önmagunkkal.
Mit figyelj meg magadon?
Amikor legközelebb megjelenik benned a hiányérzet, próbáld meg megfigyelni:
- Mit szeretnék azonnal megváltoztatni?
- Mit próbálhat megmutatni ez az érzés?
- Milyen szükségletem kér most figyelmet?
- Mit nem hallottam meg önmagamból az elmúlt időszakban?
- Milyen új nézőpont jelenhetne meg ebben a helyzetben?
Nem azért, hogy tökéletes válaszokat találj.
Hanem azért, hogy közelebb kerülj ahhoz, ami benned történik.
MiTeMiTi önreflexiós blokk
Mi történne, ha a hiányérzetedre nem problémaként tekintenél?
Mi lenne, ha egy üzenetként néznél rá?
Mit próbálhat megmutatni neked?
Milyen változásra, felismerésre vagy szükségletre hívhatja fel a figyelmedet?
Záró gondolat
Nem minden kellemetlen érzés akadály.
Néhány közülük útjelző.
Lehet, hogy a hiányérzet sem azért jelenik meg, hogy eltávolítson önmagadtól.
Hanem azért, hogy közelebb vigyen hozzá.
A sorozat következő része
5/5 rész
Mit kezdhetünk a felismeréseinkkel, és hogyan építhetjük be őket a mindennapjainkba?