Miért nem töltenek fel már azok a dolgok, amelyek régen örömet okoztak?

Mi állhat a háttérben, amikor kívül rend van, belül mégis hiányzik valami?

Az előző részben arról beszéltünk, hogy a hiányérzet nem feltétlenül akkor jelenik meg, amikor valami rosszul működik az életünkben. Sokszor éppen akkor válik feltűnővé, amikor kívülről nézve minden a helyén van.

Van munka. Van család. Vannak tervek. Talán még sikerek is.

Mégis időnként megjelenik egy nehezen megfogalmazható érzés:

„Valami hiányzik.”

Sokan ilyenkor azonnal keresni kezdik az okot. Új célokat tűznek ki maguk elé. Új hobbit keresnek. Többet dolgoznak. Utazást terveznek. Változtatni próbálnak valamin.

Pedig előfordulhat, hogy a kérdés nem az, mit kellene hozzáadni az életünkhöz.

Hanem az, hogy mi változott bennünk az elmúlt évek során.

A motivációvesztés és az öröm csökkenése nem mindig azt jelenti, hogy rossz irányba haladunk. Néha egyszerűen annak a jele, hogy már nem ugyanazokra a dolgokra van szükségünk, mint korábban.

És lehet, hogy éppen ezt próbálja megmutatni a bennünk megjelenő hiányérzet.

A hiányérzet nem mindig hiányról szól

Amikor azt érezzük, hogy valami nincs rendben, automatikusan feltételezzük, hogy valóban hiányzik valami.

Az emberi működés azonban ennél jóval összetettebb.

Előfordulhat, hogy nem egy konkrét dolog hiányzik az életünkből, hanem egy kapcsolat saját magunkkal.

Évekig képesek vagyunk egy meghatározott szerep szerint élni.

Dolgozóként.

Szülőként.

Társként.

Gondoskodóként.

Problémamegoldóként.

Ezek a szerepek fontosak.

A kérdés inkább az, hogy marad-e mellettük hely a valódi önmagunk számára.

Sokan évtizedeken keresztül teljesítenek, alkalmazkodnak és igyekeznek helytállni. Mire elérnek oda, hogy végre egy kicsit fellélegezhetnének, furcsa ürességet tapasztalnak.

Nem azért, mert rossz irányba mentek.

Hanem azért, mert közben ritkán volt lehetőségük megállni és megkérdezni:

„Én hogyan vagyok ebben az egészben?”

Amikor a célok elfedik a kérdéseket

Életünk jelentős részét különböző célok határozzák meg.

Tanulni kell.

Dolgozni kell.

Családot építeni.

Otthont teremteni.

Biztonságot kialakítani.

Ezek természetes törekvések.

A probléma nem a célokkal van.

Hanem azzal, hogy sokszor annyira a következő állomásra figyelünk, hogy közben elfelejtjük megélni azt, ahol éppen vagyunk.

A „majd akkor” gondolkodás alattomos dolog.

Majd akkor leszek nyugodt.

Majd akkor leszek elégedett.

Majd akkor lesz időm magamra.

Majd akkor fogok igazán élni.

Csakhogy amikor elérjük az adott pontot, gyakran egy újabb cél jelenik meg előttünk.

A hiányérzet ilyenkor nem feltétlenül azt mutatja, hogy kevés az eredményünk.

Lehet, hogy azt mutatja, hogy az élet egy része folyamatosan a jövőben zajlik.

A túlélő üzemmód hosszú távú hatása

Sok ember hosszú éveken át túlélő üzemmódban működik.

Nem feltétlenül látványosan.

Egyszerűen mindig van valami, amit meg kell oldani.

Határidők.

Felelősség.

Anyagi kérdések.

Családi feladatok.

Egészségügyi kihívások.

Ilyenkor az idegrendszer folyamatos alkalmazkodásban van.

A figyelem a következő feladatra irányul.

Ez a működés gyakran hatékony.

Kívülről nézve pedig akár kifejezetten sikeresnek is tűnhet.

A gond csak az, hogy a folyamatos teljesítés mellett kevés tér marad az érzések és belső folyamatok megfigyelésére.

Amikor végre csend lesz körülöttünk, gyakran nem megkönnyebbülés érkezik elsőként.

Hanem az a furcsa kérdés:

„Most akkor miért nem érzem jobban magam?”

Az identitás változása is megjelenhet hiányérzetként

Az életközepi időszak egyik kevésbé emlegetett sajátossága, hogy az ember elkezdi újraértelmezni önmagát.

A korábbi célok egy része megvalósult.

A korábbi szerepek megszokottá váltak.

A korábbi álmok egy része valóra vált.

Más része talán már nem is fontos.

És itt jelenik meg egy új kérdés:

„Ki vagyok én most?”

Ez nem válság.

Nem feltétlenül probléma.

Sokkal inkább természetes fejlődési folyamat.

Ami húszévesen fontos volt, nem biztos, hogy ötvenévesen is ugyanazt jelenti.

Ami korábban motivált, lehet, hogy már nem mozgat meg ugyanúgy.

A hiányérzet ilyenkor gyakran nem valaminek az elvesztését jelenti.

Sokkal inkább egy új életszakasz küszöbét.

Lehet, hogy nem hiányzik valami – hanem változol

Ez az egyik legnehezebben elfogadható lehetőség.

Mert sokkal egyszerűbb egy konkrét problémát keresni.

Valamit, amit meg lehet javítani.

Valamit, amit ki lehet cserélni.

Valamit, amit gyorsan meg lehet oldani.

Az ember azonban nem gép.

Nem minden érzés hibajelzés.

Néhány érzés átmenet.

Lehetséges, hogy a hiányérzet nem azt mutatja, hogy rossz helyen vagy.

Hanem azt, hogy közben te magad változtál meg.

És amit régen természetesnek éreztél, azt ma már más szemmel látod.

Mit figyelj meg magadon?

Ha mostanában gyakran jelenik meg benned ez az érzés, talán érdemes néhány kérdésen elidőzni.

Nem azért, hogy gyors választ találj.

Hanem azért, hogy közelebb kerülj ahhoz, amit átélsz.

Gondold végig:

• Mióta érzem ezt a hiányérzetet?
• Egy konkrét esemény után jelent meg?
• Mely élethelyzeteimben erősödik fel?
• Mit próbálok általában tenni, amikor megjelenik?
• Inkább valami hiányzik, vagy inkább valami változik bennem?
• Milyen részem kap mostanában kevesebb figyelmet?

Nem szükséges azonnal válaszolni ezekre.

Néha már maga a kérdés is elegendő ahhoz, hogy új felismerések szülessenek.

MiTeMiTi önreflexiós blokk

Lehet, hogy a hiányérzeted nem egy problémára mutat rá.

Lehet, hogy egy változásra.

Lehet, hogy nem valamit elveszítettél.

Hanem valami új szeretne helyet kapni az életedben.

Mit tapasztalsz ebből a saját életedben?

Milyen élethelyzetekben jelenik meg nálad legerősebben ez az érzés?

És ha nem hibaként tekintenél rá, hanem üzenetként, vajon mit próbálna megmutatni?

Záró gondolat

A hiányérzetet sokan ellenségként kezelik.

Pedig előfordulhat, hogy nem ellenünk dolgozik.

Lehet, hogy éppen segít észrevenni azt, amit a mindennapok zajában már régóta nem hallunk.

A sorozat következő része

Sokan tapasztalják, hogy a belső változások első jele nem a hiányérzet, hanem az energia csökkenése.

Miért érezhetjük magunkat tartósan fáradtnak akkor is, ha látszólag minden rendben van?

A következő részben azt vizsgáljuk meg, milyen kapcsolat lehet az energiaszintünk, a motivációnk és az önazonosságunk között.