Vannak időszakok az életben, amikor kívülről nézve szinte minden a tökéletesnek látszik.
Milyen belső minták tarthatják fenn a hiányérzetet akkor is, amikor az életed úgy tűnik rendben van?
A hiányérzet sokszor akkor is megjelenhet, amikor kívülről nézve minden a helyén van. Van munka, vannak kapcsolatok, vannak elért célok, mégis ott marad egy nehezen megfogalmazható érzés, mintha valami hiányozna.
Az előző részben arról volt szó, hogy a hiányérzet nem feltétlenül egy elveszett vagy hiányzó dologra mutat rá. Előfordulhat, hogy egy változás vagy egy új életszakasz áll a háttérben.
De mi van akkor, ha a hiányérzet mögött nem elsősorban a körülmények, hanem bizonyos belső működési minták állnak?
Olyan minták, amelyek sokszor észrevétlenül kísérnek bennünket éveken vagy akár évtizedeken keresztül, és amelyek újra meg újra ugyanahhoz az érzéshez vezetnek.
A külső változások nem mindig oldják meg a belső kérdéseket
Sokan úgy próbálják csökkenteni a hiányérzetet, hogy változtatnak valamin.
Új munka.
Új kapcsolat.
Új cél.
Új lakhely.
Új hobbi.
Ezek önmagukban természetesen értékes változások lehetnek.
Mégis előfordul, hogy egy idő után ugyanaz az érzés újra megjelenik.
Csak más környezetben.
Más szereplőkkel.
Más élethelyzetben.
Ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, hogy talán nem kizárólag a külső körülményekről van szó.
Lehet, hogy egy mélyebben működő belső minta szeretné felhívni magára a figyelmet.
A „majd ha” minta
Az egyik leggyakoribb működés, hogy az elégedettséget folyamatosan a jövőhöz kötjük.
Majd, ha lesz több időm.
Majd, ha sikerül az a projekt.
Majd, ha rendeződik ez a helyzet.
Majd, ha a gyerekek nagyobbak lesznek.
Majd, ha nyugdíjas leszek.
A jövő fontos.
A tervezés is fontos.
A kérdés inkább az, hogy közben megengedjük-e magunknak azt, hogy a jelen is értékes legyen.
Aki hosszú ideje a következő állomás felé néz, könnyen elveszítheti a kapcsolatot azzal, ami már most is jelen van az életében.
És ilyenkor a hiányérzet nem azért jelenik meg, mert kevés van.
Hanem azért, mert nehéz megélni azt, ami már van.
A folyamatos teljesítés mintája
Sokan úgy tanulták meg az életet, hogy az értékesség a teljesítményből származik.
Akkor vagyok jó, ha hasznos vagyok.
Akkor vagyok értékes, ha eredményeket érek el.
Akkor vagyok szerethető, ha helytállok.
Ez a minta gyakran sikeressé teszi az embert.
Megbízhatóvá.
Kitartóvá.
Felelősségteljessé.
Csakhogy van egy árnyoldala is.
Ha az önértékelésünk túlságosan a teljesítményre épül, akkor a pihenés könnyen bűntudatot kelthet.
A csend kényelmetlenné válhat.
A megállás pedig bizonytalanságot hozhat felszínre.
Ilyenkor a hiányérzet néha nem más, mint annak a jelzése, hogy az ember már nem csak teljesíteni szeretne, hanem kapcsolódni is önmagához.
Az alkalmazkodás mintája
Vannak emberek, akik rendkívül jól érzékelik mások igényeit.
Figyelnek.
Segítenek.
Támogatnak.
Összetartják a családot.
Megoldják a problémákat.
Mások gyakran támaszkodnak rájuk.
Ez első látásra nagyon pozitív tulajdonság.
Valóban az.
A kérdés csak az, hogy közben mennyi figyelem jut saját magukra.
Sok ember éveken keresztül kiválóan tudja, mire van szüksége a környezetének.
Azt viszont egyre nehezebben tudja megfogalmazni, hogy neki mire lenne szüksége.
A hiányérzet ilyenkor nem önzésről szól.
Sokkal inkább arról, hogy a saját belső világunk is szeretne helyet kapni az életünkben.
Az összehasonlítás láthatatlan csapdája
Korábban az ember elsősorban a közvetlen környezetéhez hasonlította magát.
Ma már gyakorlatilag az egész világhoz.
Mindig van valaki:
- sikeresebb
- gazdagabb
- fiatalabb
- energikusabb
- boldogabbnak tűnő
Az összehasonlítás önmagában természetes emberi működés.
A probléma akkor kezdődik, amikor észrevétlenül ez válik a saját életünk mércéjévé.
Mert ilyenkor hiába érünk el fontos dolgokat, mindig marad valami, ami még nincs.
Valami, ami még kevés.
Valami, ami még nem elég.
És a hiányérzet újra megjelenik.
Nem azért, mert rossz az életünk.
Hanem azért, mert a figyelmünk folyamatosan arra irányul, ami hiányzik.
Az önazonosság kérdése
A hiányérzet mögött néha egy mélyebb kérdés húzódik meg.
Az, hogy mennyire élünk összhangban önmagunkkal.
Lehet, hogy valaki sikeres.
Lehet, hogy elismerik.
Lehet, hogy kívülről minden rendben van.
Mégis érezhet valamilyen megfoghatatlan távolságot önmaga és az élete között.
Mintha az a személy, akivé vált, már nem teljesen ugyanaz lenne, mint aki valójában lenni szeretne.
Ez nem feltétlenül jelent drasztikus változtatást.
Sokszor csak annyit, hogy bizonyos vágyak, érdeklődések vagy fontos értékek hosszú időn keresztül háttérbe szorultak.
És most szeretnének újra megjelenni.
Mit figyelj meg magadon?
Ha mostanában gyakran tapasztalsz hiányérzetet, érdemes lehet megfigyelni néhány visszatérő működést.
Például:
- Gyakran a jövőben élek fejben?
- Könnyen megengedem magamnak a pihenést?
- Tudom, mire van szükségem valójában?
- Mennyire mások elvárásai szerint működöm?
- Milyen gyakran hasonlítom magam másokhoz?
- Mikor éreztem utoljára azt, hogy valóban önmagam vagyok?
Nem azért fontosak ezek a kérdések, hogy gyors válaszokat találjunk.
Hanem azért, mert segíthetnek észrevenni azokat a mintákat, amelyek eddig automatikusan működtek.
MiTeMiTi önreflexiós blokk
Lehet, hogy a hiányérzet nem az életedről mond el valamit.
Lehet, hogy inkább a működésedről.
Lehet, hogy nem az a kérdés, mi hiányzik.
Hanem az, hogy milyen belső mintákon keresztül nézel rá arra, amid már most is van.
Mit tapasztalsz ebből a saját életedben?
Melyik működési minta ismerős számodra leginkább?
És ha egy pillanatra félretennéd a megszokott reakcióidat, vajon mit vennél észre önmagadból?
Záró gondolat
A legtöbb ember először a körülményeit próbálja megváltoztatni.
Pedig előfordulhat, hogy a legfontosabb felismerések nem kívül várnak ránk.
Hanem azokban a láthatatlan működésekben, amelyek nap mint nap alakítják a gondolatainkat, érzéseinket és döntéseinket.
A sorozat következő része
4/5 rész
Hogyan válhat a hiányérzet egy mélyebb önismereti folyamat kiindulópontjává.
MiTeMiTi
Nem kész válaszokat kínál. Segít jobban megérteni önmagadat, a működésedet és az életed aktuális folyamatait.